Életünk első éveiben természetes, hogy ürítési funkcióinkat nem tudjuk szabályozni, a vizelet, széklet felfogásához pelenkára van szükségünk. Viszont kétségbeejtőnek tartjuk, vagy egyenesen szégyelljük felnőtt nőként, esetleg életünk legszebb szakaszában: várandósan vagy gyermekünk megszületése után, ha ezt saját magunkon tapasztaljuk.
A vizelettartási zavarok (inkontinencia) előfordulási gyakorisága korcsoportonként változik. 18-30 év között 100 nő közül 14-et érint, 30-40 év között már 23%-ban fordul elő, 50 év felett pedig a nők 45 %-ának napi problémája ez a tünet.
Szégyenbetegség?
Az orvosi irodalom is „szégyenbetegség”-ként említi a vizelet szándékunk ellenére történő elfolyását, elcseppenését, mert akinél előfordul, úgy gondolja, hogy rejtegetni, szégyellni való bajról van szó, ami kizárólag őt érinti. Gyakran hallom betegeimtől, hogy azért sem osztják meg férfi nőgyógyászukkal panaszukat, mert csinos, fiatal nőként ezt nagyon rosszul élnék meg, erősen rontaná az önértékelésüket. A másik tényező, amely sok nőt meggátol abban, hogy megoldást keressen gondjára, hogy úgy gondolja, ezen úgysem lehet segíteni, minek is beszéljen róla.
Gátizom gyengülése fiatalon elkezdődik
Már enyhe esetben is, amikor köhögés, tüsszentés, lépcsőjárás során, vagy amikor gyermekünket felemeljük, esetleg szexuális élet közben elcseppen a vizeletünk, gondoljunk arra, hogy ez a helyzet az idő múlásával csak romolhat, tehát egyre nagyobb mennyiségű vizelet távozik majd akaratunktól függetlenül. A gátizmunk – amennyiben tudatos munkával nem dolgozunk rajta – tovább gyengül, de a jó hír az, hogy ezt képesek vagyunk megakadályozni, sőt, a kellemetlen tünetek megszüntetésén túl, szexuális életünk minőségét is javítani tudjuk.
Az önkéntelen vizeletvesztés többségét mind a szakemberek, mind azok, akik szenvednek tőle, nem betegségnek, hanem állapotnak tartják. Ez azt jelenti, hogy testünknek az a területe, ahol a tünet jelentkezik, meggyengült, mert ezeket az izmokat általában nem tornáztatjuk, viszont sokféle módon terheljük (pl. székrekedés, rossz testtartás, stb.). Már hazánkban is sok éve ismert és háziorvosok, nőgyógyászok, urológusok ajánlására nagyon sok asszony tanulta meg a Kriston Intim Tornát, hogy a módszert alkalmazva saját erejükből szabaduljanak meg ettől a kellemetlen problémától. Gyakran fordulnak hozzám betegeim azzal a kérdéssel, hogy számukra jó megoldás lehet-e ez a módszer.
Általánosságban elmondható, hogy a torna senkinek nem tud ártalmára lenni. Ugyanakkor sokunk számára megnyugtató, ha orvosunkkal személyesen megbeszéljük tüneteink mibenlétét, fennállásának idejét, súlyosságát, egyéb befolyásoló tényezőket, és így valóban reményekkel telve indulhatunk el a megoldás felé vezető úton. Jómagam orvosként törekszem arra, hogy tanácsadásaimon körültekintő felmérés után tegyek javaslatot a további teendőkre vonatkozóan. Előfordul, hogy a háttérben olyan okok húzódnak meg, melyet nőgyógyász, urológus, neurológus, proctológus stb. szakember tud megoldani, ennek eldöntésében is segítséget nyújtok a hozzám forduló nőknek. A tanácsadásnak többek között ideális helyszíne Budapesten egy olyan nőgyógyászati magánrendelés, ahol szükség esetén a nőgyógyász kollégák (Női Klinika szakemberei) is elérhetők.
Ne szégyeljük magunkat az orovos előttt!
Ezen a klinikán (II. számú Női Klinika) jó ideje végzek rendszeresen inkontinencia-szűrővizsgálatot, melynek tapasztalatai közül osztok meg itt néhányat: nem ritka, hogy még a névtelen kérdezésre sem szívesen válaszol valaki – a kérdőíven bejelöli ugyan, hogy ilyen jellegű problémája van, ami zavarja is, de beszélni az erős szégyenérzet miatt nehezére esik. Sajnos így nehezebben tud eljutni a megoldáshoz!
A másik gyakori jelzés, hogy zavarja ugyan a probléma, de még nem kereste a megoldást és milyen jó, hogy most tudomást szerzett a lehetőségekről (kár, hogy ez szerencse kérdése).
Azzal is gyakran találkozom, hogy bár említette nőgyógyászának, de nem kapott megoldási javaslatot, esetleg műtétet helyeztek kilátásba, ha majd komolyabbra – nagyobb mennyiségű vizelet elfolyása, hólyagsüllyedés, hüvelyfal-gyengeség stb. – fordul a probléma. Pedig
a tornával elkerülhető a műtét, meg tudjuk előzni a felsoroltak kialakulását, ehhez viszont aktívan lépnünk kell, felvállalva jelen állapotunkat.
Különösen gyakori a kismamák körében, hogy az első tünet jelentkezésekor nagyon megijednek, információ hiányában irracionális félelmeik keletkeznek testük további működése, önértékelésük, párkapcsolati kérdések területén. Ezek eloszlatásában is felbecsülhetetlen szerepe van egy részletes állapotfelmérésnek, ami nem jár kellemetlen vizsgálattal, viszont érdemes rászánni fél–egy órát. Ebben is segítségére tudok lenni a hozzám forduló kismamáknak, s azt kívánom Önnek, hogy egy csepp gondja se legyen!
Dr. Skultéti Judit orvos, inkontinencia tanácsadó | Kérdezz-felelek>>
a Magyar Szexuális Medicina Társaság tagja
The post „Pelenka”: a babának vagy a mamának? first appeared on Babafalva.hu.