Babát várva igyekszünk minden szempontból felkészülni a kicsi fogadására, ám sokszor elsikkad az anyagi felkészülés a szülés utáni időszakra, a megváltozott kiadásokra, a lecsökkenő jövedelemre. Vajon van-e különbség ebben a generációk között? Ezt járjuk körbe Csapó Ida női önismereti trénerrel, nők és pénz specialistával.
1. téma: Hogyan és mikor szembesültünk a jövedelem visszaesésével, egyáltalán, mennyire voltunk erre felkészülve?
Csapó Ida – ’70-es évek: Elég régi, és nagyon élénk emlékeim vannak a szembesülésről. Állok belül a bejárati ajtó túl oldalán, kint a lépcsőházban a villany- vagy a gázdíjbeszedő (mindkét esetben előfordult a történet). Visszafojtom a lélegzetem, meg ne hallja, meg ne érezze, hogy otthon van valaki. Nem nyitom ki az ajtót, mert nincs otthon pénz, elég pénz arra, hogy kifizessem neki a számlát. Nem jó érzés az egész, természetesen…
Ahogyan az sem, hogy nem vehetem meg azokat az újságokat, amiket megszoktam: ÉS, Lakáskultúra, Ez a Divat…. Ezekre határozottan emlékszem. Hogy ezeket az újságokat hiányoltam, és rosszul esett, hogy elestem a lehetőségtől. Tehát nem voltam felkészülve az ilyen helyzetekre, és így történt a szembesülés.
Harminc év távlatából éles kristálytisztasággal ezekre emlékszem, valami fura kiszolgáltatottság érzettel vegyítve. Azt hiszem a lemondással ekkor szembesültem először igazán, és egyfajta kiszolgáltatottsággal is.
Kocsisné Péterfy Hajnal – 2000-es évek: A jövedelmem visszaesésével elég hamar és váratlanul szembesültem, ugyanis már a terhességem 6. hetétől otthon kellett maradnom. Ez azt jelentette, hogy egy hónapig fizetést már nem, táppénzt még nem kaptam. Mindez egy anyagilag nagyon megterhelő időszakban: akkor volt az esküvőnk, és a pár hónappal korábban vásárolt lakásunkban még félig dobozokban laktunk.
Minden nagyon gyorsan történt, miután megismerkedtünk a férjemmel, egyszerre, ugyanabban az évben vettünk lakást, tartottuk az esküvőt, és már jött is a baba. Úgy gondoltuk, hogy az esküvő után lesz még egy évünk kényelmesen visszafizetni a hitelt, berendezni a lakást, de nem így alakult.
A váratlan helyzet miatt bepánikoltam, és teljesen esztelenül kezdtem el spórolni, de közben nem tettünk félre a szülés költségeire, vagy arra az időszakra, amikortól gyed-et fogok kapni. Ráadásul akkor szembesültem azzal is, hogy fogalmam sincs, hogy kell a pénzt beosztani.
2. téma: Milyen extra kiadásokat jelentett a gyermek megérkezése, erre hogyan álltunk át?
Csapó Ida: Az egész átállás valahogy magától értetődő természetességgel zajlott. Évek óta házasok voltunk, és akkor már nagyon szerettem volna gyereket. Igazából a tanulásom miatt kellett várnunk: újságíró iskolába jártam Zalaegerszegről a fővárosba két évig.
Huszonöt évesen szültem a lányomat, de a várandósságom legelejétől veszélyeztetett terhes lettem. Életem legboldogabb, legnyugodtabb időszaka volt, mert fizikai fájdalmaim, tüneteim nem voltak, elővigyázatosság volt az otthonlét. Volt időm felmérni, hogy mi mindent kell venni, és szépen fel is készültünk rá, és akkoriban – a hetvenes évek vége felé járunk – nem jelentett ilyen horribilis összegeket egy kelengye, meg a gyerekszoba berendezése.
Orvosnak nem fizettem, elvből sem. Úgy gondoltam, a tb-t fizetem, és talán az újságíróságom miatti ismertségem is védett valamelyest – gondolom utólag. Jártam a hivatalos rendelőkbe, kórházi osztályra, amikor kellett. Választott szülészem sem volt – simán és gyorsan szültem egy viharos nyári éjszakán.
Kocsisné Péterfy Hajnal: Extra kiadások közül a legnagyobb egyszeri kiadás a babakelengye volt. Kértem tanácsot kisgyermekes ismerősöktől, így nagyon sok felesleges dolgot végül is nem vettünk. Kölcsönbe nem nagyon kaptunk dolgokat, szerintem elsősorban azért, mert nem mertem kérni. Egy háromgyermekes ismerősömtől kaptunk több mindent, neki már természetes volt ez a csere-bere.:)
Megnőttek a havi rendszeres kiadásaink is, már a fiam megszületése előtt az orvosi költségek miatt, és persze maga a szülés is elég sokba került. Volt választott orvosom és szülésznőm is, akiknek köszönhetően szép szülésem volt, így erre nem sajnáltuk a pénzt.
A szülés után pedig főleg pelenkákra és ruhákra költöttünk. Teljesen másképp van a fiamnál a ruhákkal, mint egy felnőttnél: nem lehet halogatni, mint a mi ruháink beszerzését. Ha kinövi őket, akkor nincs mese, meg kell venni a következő méretet. És persze mindent egyszerre, a pizsamától a cipőig, nem lehet beosztani.
>>Kismamák és a pénz: Megoldások és támogató köreink
The post Kismamák és a pénz: Szembesülés és extra kiadások first appeared on Babafalva.hu.